Bizony ebben a csodálatosan kényelmes és lustaságra nevelő fogyasztói világban olyan jó dolgunk van, hogy nem kell például a napi betevőért puszta kézzel ölre mennünk az utolsó folyami pisztrángért egy komplett medve klánnal. Talán ennek az eltunyult és pazarló életmódra sarkalló, de a medvékkel szembeni esélyeimet mérlegelve felettébb szerencsés társadalmi helyzetnek hála, ma már nem ritka, hogy az emberek több élelmiszert vásárolnak, mint amennyit valójában megtudnak enni, legalábbis záros határidőn belül. Ilyenkor persze mindig akad valami, amit nem dobnak ki, mert majd jó lesz az még valamikor. Az étel meg csak ott áll nap nap után a hűtőben, mire újra valaki szeme elé kerül. Kérdés az vajon ehető-e még? Persze vehetnénk újat, de ahhoz el kéne menni a boltba és különben is minek, ha még ez is jó, ha jó.

Ennek a nemes vitának a lezárásában lehet segítségünkre a FoodSniffer, amely nevéhez hűen kiszimatolja a különféle nyers húsok fogyaszthatóságának mivoltát.. Ez nagyon praktikus, ha nem akarjuk, hogy az a kitudja mikorról ottfelejtett és a medve családok orra elől szívtelenül elorozott pisztrángból készült étel a gyomrunkba kerülve Schrödinger macskájává változzon. Oh és, ha már macska, akkor nem kell megijedni, mert a FoodSniffer nem egy 100 kilós bernáthegyi a Beethoven című filmből, hanem egy aprócska kütyü szenzorokkal és egy az okostelefonunkra telepíthető applikációval. Ez a 130 dolláros kis konyhai apróság odadugva a vizsgálatunk tárgyát képező nyers húshoz, megmondja annak szavatosságát abból, hogy mennyi a hús bomlásából származó gáz koncentrációja. Egyszerű és letisztult technológia, ráadásul az eszköz felhőből frissíti az algoritmusát, ha úgy van és általában úgy van. Persze összességében otthoni felhasználására ennek annyi értelmét látni, mint annak a számnak, amire az előző mondat végével utaltam.