Nem túl rózsásak a demográfiai kilátások. Nyugodtan mondhatjuk, hogy sok helyen a helyzet katasztrofális képet vetít előre. Egy nemrég közétett Merrill Lynch tanulmány szerint Japánban 1 millió ember szenved majd hiányt ellátásban a 2020-as évek közepére. Egyszerűen nem lesznek elegen a szigeten, hogy gondoskodjanak az elesett időseikről. Ugyanakkor ugyanez a tanulmány azt is sugallja, hogy rohamos növekedésnek fog indulni a gondoskodásra tervezett robotok piaca. Csak a következő évre 12 400 ilyen robottal számolnak, ami innen már csak növekedni fog.
Márpedig tudván tudvalevő, hogy nem Japán az egyetlen ország, amely számára komoly kihívást fog jelenteni a társadalom elöregedésé. Nyílván a technológia egyelőre sehol sincs ahhoz, hogy olyan robotokat állítson elő, mint Sonny, az NS-5 robot az Én, a robot című filmben, de az emberiségnek és különösen az idősebb generációknak meg kell barátkozni a gondolattal, hogy egyre inkább a robot gondozók szolgálataira támaszkodjanak.
Itt vannak például a csúszások és az esések, az amerikai idősek első számú gyilkosai. A CDC szerint 2014-ben mintegy 29 millió idős ember eset el az országban, ami 7 millió esetben vezetett sérülésekhez. Ezek a balesetek összesen 31 milliárd dollárba kerültek a egészségügynek. Ennél is tragikusabb, hogy éves szinten 27 000 idős esik el úgy Amerikában, hogy az a halálukhoz vezet. Itt jönnének képbe az EPFL „robot-pólói”. A technológiát Active Pelvis Orthosis (APO) néven is ismerhetjük. Lényegében egy csípőre rögzített eszközről van szó, ami folyamatosan figyelemmel kiséri a felhasználója tempóját, lendületét és súlyeloszlását. Ha a viselője megcsúszik vagy elesik, akkor a rendszer 360 milliszekundumon belül felismeri a szituációt és fizikailag biztosítja a hátát.
Ennél persze sokkal jobb megoldás, ha eleve elkerüljük az olyan szituációkat, amik sérüléssel járhatnak. A Panasonic Resyone például egy olyan robotikus ágy/kerekesszék hibrid, ami szükségtelenné teszi, hogy a betegeket az ágyukból egy külön kerekesszékbe, majd onnan vissza kelljen emelni. A Resyone maga az ágy és a kerekesszék egyben, ami szükség esetén fel tudja venni mindkét formát, az átalakulás pedig teljesen biztonságos és kényelmes, amiközben a betegnek se kell elhagynia a szerkezetet.
A Panasonic nem állt meg itt. Tavaly a cég bemutatott egy un. "self-reliance support robot", ami lényegében egy robotizált járókeret. A masina úgy lett kitalálva, hogy segítse a felhasználója mozgását, felsegítse az ágyból vagy épp segítsen neki leülni.
Aztán itt van nekünk a Robear is, ami pontosan az, aminek hangzik: egy robot medve. Egy nagy teherbírású robotot képzeljünk el, aminek az a célja, hogy óvatosan leemelje az idős embereket az ágyukból és áthelyezze őket a kerekesszékükbe. Ez egy óriási segítség, pláne ott, ahol fizikumukból kifolyólag képtelenek lennének a gondozók egy ilyen műveletet megoldani. A robot egyébként puha gumilapátokkal van felszerelve, így még talán kényelmesebb is az átemelés, mint amikor egy kemény kötésű beteghordó ragadja meg az embert.
Igazából még sokáig folytathatnánk a tanulmányok és a különféle berendezések bemutatását a témához kapcsolódóan, de ezek a példák is elegendőek, hogy lássuk a technológia és az ipar valóban elkezdett felkészülni arra, hogy a jövőben az idősek gondozását legalább részben levegyék a fiatalabb generációk válláról. Már csak az a gond, hogy ha a technológia elérhető is lesz, akkor is pont az idősebb generációk azok, akik leginkább idegenkednek a mesterséges intelligenciák és a robotok világától. Ezen a téren is fejlődnünk kell majd és nyitottabbnak lenni az újdonságok felé.
